Az 1998-as év kiemelkedő  esztendő volt az EAG életében, hiszen az volt fennállásának egyik legsikeresebb éve. 1998-ban 170 darab autóbuszt értékesített, s a nettó árbevétel több, mint 5,3 millárd forint volt. Ebben az évben nem egy különleges autóbusztípus született az Egyedi gyárcsarnokában, de volt egy típus, amely mégiscsak különlegesebb volt, mint az összes többi, amit ebben az évben gyártottak. A páratlan sikereket hozó 1998-as év egyik legfontosabb megrendelése arra a két E99-esre érkezett, amelyet már oldalunkon többször bemutattunk, de részletekbe menően sosem ismertettük, hogy miért pont az Egyedi Autóbuszgyár Kft.-re esett a választása a hongkongi üzemeltetőnek. 

1998-ban összesen 11 darab emeletes DD autóbuszt gyártottak Mátyásföldön, ami önmagában is nagy siker. Ebből a 11 kocsiból kettő viszont tényleg kuriózumnak számított, s nemcsak a kocsik kialakítása miatt, hanem azért is, mert még a nagy autóbuszgyártók mindegyike sem mondhatta el magáról azt, hogy ők már a 90-es évek végén Hongkongból kaptak felkérést autóbuszok gyártására.

Az üzlet elsősorban a Scaniának köszönhető, mellyel az Ikarus EAG és elődje, az Egyedi Gyáregység is szoros kapcsolatot ápolt már a 60-as évek végétől. A magyar karosszáló vállalat a svéd gyáróriás legfontosabb partnerének számított egészen 2007 végéig.  A jó kapcsolatot bizonyítja, hogy a Scania már 2005 tavaszán az elsők között mutatta be  az Egyedi konstruktőreinek az új K, illetőleg az N szériás alvázait. Még ez év nyarán az EAG megkapta a dokumentációkat, és szeptember 29-én beérkezett a gyárba egy előszériás Euro IV-es alváz. Mikor még az alvázak gyártása nagyban folyt 2006 elején, az Ikarus Egyedi már rendelkezett egy megépített Euro IV-es demokocsival.

A megrendelés az autóbuszok megépítése előtt két évvel fogant meg. A Scania autóbuszgyár vezetője megkereste az Egyedi Kft, vezetését, miszerint hongkong-i partnerüket a Fore Front Ltd.-t érdekelné a magyar emeletes jármű, pedig akkor még csak a demó jármű létezett Rába alvázon. Természetesen a Scania vezetése tisztában volt avval, hogy az EAG a filozófiájának megfelelően a svéd gyártó főegységére is kíván gyártani a típusból, s már a tárgyalások folytak az alvázak beszállításáról is a balkormányos szériához. Az üzlet 1996-ban még nem jöhetett létre, mivel a Scania nem rendelkezett a vevői igénynek megfelelően erős erőforrással és automataváltóval sem. Az üzlet 1998-ban realizálódott, rögtön azután, hogy megjelent a piacon a már 420 lóerős teljesítményű Scania erőforrás, valamint az Opticruise váltó. Az akadályok elhárulása után a Fore Front a Scanián keresztül le is adta a megrendelését 2 darab E99DD emeletes autóbusz legyártására, melyeket a Toyo Tours részére értékesítettek.

Szigorú előírások egyike, hogy a jobb oldalon a járműveknek rendelkeznie kell egy plusz, nem teljes vészkijárati ajtóval.

Ezeket a járműveket nem távolsági üzemre szánta az üzemeltető, hanem városnéző buszokként kívánta őket hasznosítani. A megrendelő extra kérései, valamint a kötelező előírások is feladták a leckét az Egyedi mérnökeinek és konstruktőreinek. A választás nem véletlenül esett a magyar gyártó járművére, s a megrendelő elvárta azt is, hogy annak ellenére, hogy az autóbuszok kizárólag városban fognak közlekedni, tartsa meg az igen nagyfokú kényelmet és a luxust a buszok mindkét szintjén. A jobbkormányos elrendezéssel nem volt probléma, hiszen az alvázgyártó már a korábbiakban is rendelkezett az 124EB 6X2 ezen variánsával is. A városi forgalom miatt is  nélkülözhetetlen volt az Opticruise automata váltó, mivel  Honkongban a hagyományos kézi kapcsolású váltóval szinte lehetetlen lett volna közlekedni a zsúfoltság miatt. A Scania új Opticruise rendszere és a Scania DSC1205 420 paripás motorja olyan jó párosításnak bizonyultak, hogy a járművek az itthoni próbautak alkalmával a középkategóriás autókat is "állva" hagyták az utakon.

Az EAG egyik hongkongi full extrás E99-ese vadi újan 1999 elején  Pan Tsang fotóján.

A probléma inkább az előírásokkal volt. Mint a korábbiakban már említettük az oldalon is, hogy Hongkongban előírás, hogy az emeletes járművek mindkét szintjének belső magasságának el kell érnie az 1.760 millimétert ( összehasonlításképpen az E99.01-nél az állómagasság alól 1.800 mm, fent pedig 1.680 mm). Tudni kell viszont, hogy ez az előírás a 4,2 méter magas emeletes járművekre volt szabva. A Toyo Tours kifejezett kérése viszont az volt, hogy a járművek magassága nem haladhatja meg a 4 métert, de az 1.760 milliméter állómagasságot mindenképpen tartsák meg az alsó és a felső szinten egyaránt, ami sikerült is, mert végül 1.770 milliméterre tudták kihozni a belmagasságot. Az Egyedinek tehát egy európai járművet kellett építeni az ottani kívánalmak szerint. Az üzemeltető azért ragaszkodott a 4 méteres magassághoz, mert a városban az annál nagyobb járművek nem fértek el, s a buszokat olyan helyekre kívánták küldeni, ahová mindaddig kisebb befogadóképességű egyszintes járművek jártak. 

Fainsa spanyol utasülések. A karfa alatt látható a számítógépes rendszer kezelőpanelje. 

A két E99-esnek, mielőtt forgalomba álltak, át kellet esniük egy ottani homologizáción. Először egy speciális dőlésteszten kellett keresztül esniük, amikor is a a felső szintet teljesen megterhelték, az alsót pedig üresen hagyták, majd 28 fokban megdöntötték. A másik teszt, amely a járművek tengelynyomására vonatkozott, már kicsit problémásabb volt, mivel Hongkongban a tengelyterhelésre vonatkozó előírásokat a tengelytáv határozza meg. Az első futómű 7.500 kg-os terhelhetőségével nem volt gond, de a B  és az utánfutó tengely közötti 1.300 milliméteres távolság miatt a B terhelhetősége nem lehetett nagyobb 9.000 kg-nál, ami azért okozott gondot, mert a normál kétszintes E99-esek esetében ez 10.500 illetve 11.500 kg volt. Végül ezt úgy oldották meg, hogy, amit lehetett máshová tettek a hátsó részből, valamint Hongkongban a Scania képviseleténél, egy olyan légrugókat vezérlő szelepet építettek be, amellyel a tengelynyomást vezérelni tudták, így bizonyos többletsúlyt át tudtak helyezni az utánfutótengelyre.

Mivel városnéző kocsikról van szó, a buszok másik különlegessége a részben thermopan üvegtetős kialakítás. Az E99-eseknél megszokott luxus mellett beépítésre került az Actia vállalat városnéző, szórakoztató számítógépes rendszere. Minden utas a kartámaszába beépített kezelőszervek segítségével tudta használni a városnéző programot négy nyelven, 8 programlehetőséggel, négy zenei csatornával (minden utasüléshez tartozott egy darab fejhallgató is). Az audiorendszer mellé többmonitoros Traveljoy videórendszert is szereltek. A belső kamerarendszer kiegészült a "Realtime" rendszerrel is( a felső szélvédő mögé épített kamera segítségével az utasok beépített monitorokon keresztül a vezető által látott útszakaszt folyamatosan nézhették). 

Egyéb extrák:

-könnyűfém felni
-tolatókamera
-elektromos pótkerék tartó és leeresztő szerkezet a poggyásztérben a "C" tengely fölött
-napelemes akkumulátor töltés
-riasztóberendezés
-vegyi WC
-Fainsa spanyol utasülések
-Omnex hűtőbox és hűtőszekrény

A pótkerék leeresztő.

A buszokba a meleg, párás éghajlat miatt a Sütrak trópusi kivitelű klímaberendezése került telepítésre. A nagy teljesítményű,  és az intelligens vezérlésű légkondicionáló teljesen össze tudta hangolni a két szint hőmérsékletét. A berendezés rendelkezett egy légszárítóval is, amely a levegő-páratartalmat nem engedte 80 százalék fölé emelkedni.

A Nemzetközi Személyszállítási Szövetség kongresszusán. 

A Scania Csoport a Hongkongba exportált Scania alvázas buszokról szóló beszámolójában külön felhívta a figyelmet a magyar autóbuszgyártó által készített két K124EB-6X2 alvázas Ikarus EAG E99DD-re. A két kocsi Hongkongban, a Nemzetközi Személyszállítási Szövetség kongresszusán mutatkozott be először. A  járműveket előhírnököknek szánták, de végül a vevői igények realizálódása után nem rendelt több E99-est az üzemeltető. Ennek a két autóbusznak az elkészülte mérföldkő volt az Egyedi Kft. életében, s ez a megrendelés is bizonyítja, hogy a magyar gyártó akart és tudott is minőségi autóbuszokat gyártani olyan igényes piacokra, ahol rendkívül szigorú előírásoknak kellett megfelelni. 

Hongkongban 2015. november 27-én végső búcsút vettek a két Ikarus EAG E99-estől. A fenti és az alábbi fotót a járművek elbúcsúztatásakor készítették hongkongi busz fanatikusok.  A járművek kifogástalan és újszerű állapotban voltak, mivel csak és kizárólag a Scania javította és szervizelte őket. A koruk indokolta a selejtezést. (Fotók: Pan Tsang gyűjteményéből).

Fotók: Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft. arcívumából, Pan Tsang honkongi barátunk gyűjteményéből

Forrás:

- Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft. dokumentációiból valamint archív feljegyzéseiből

- Roszprim László: Űrbuszok Hongkongnak (Camion Truck & Bus magazin 1998)